2013. június 8., szombat

One Shot ~ Hogy történhetett ez meg velem?!

Sziasztok! Hú, nem gondoltam volna, hogy ide valaha hozok még irodalmi bejegyzést, és nem csak tipikus blogverseny díjakat, de hát eljött ez a perc is! Remélem, hogy tetszeni fog!
ZENE AMIT HALLGASS OLVASÁS KÖZBEN: KATT KATT KATT KATT KATT KATT
Véleményeket várok megjegyzésben!

LIAM TOMLINSON


  Az élet egy ördögi kör, melyben játszani kell, s ha könnyes a szemed akkor is nevetni kell. Egy apró mosoly egy idegenre, ki boldogan viszonozza, egy mosolygós szempár, ki áhítattal figyeli minden mozdulatodat, felbecsülhetetlen érték. Az utóbbi két napban kénytelen voltam átértékelni a dolgokat magam körül, s elgondolkozni rajta, mi az igazán fontos, s mi az amiért tenni kell,  hisz a lét múlandó. Egyik percben elhervad egy élet, másikban kinyílik. Az élet körforgása visszatarthatatlan, s önálló.

Louis, a többiek egyedül hagytak a próbateremben, saját kérésemre, ugyanis nem bírtam volna velük hazamenni, a szemükbe nézni...
Mióta tudom, hogy beteg vagyok, már semmi nem a régi, az emberek máshogy kezelnek, s úgy néznek rám, mint aki bármelyik pillanatban összeesik, s kileheli lelkét. Rendben, van benne valami, na de akkor is! Reménykedek, hiszen a remény hal meg utoljára - mint mondják a bölcsek.
Óvatosan végigsimítottam a színpad szélén, majd talpra löktem magamat, s szapora léptekkel indultam meg a számítógép felé, ahol beállíthatom a dalt, melyet énekelni szeretnék.
Pár kattintás múlva a dallam felcsendült. Mosolyogva indultam a színpad felé, mihelyt felértem megragadtam a mikrofont, s kieresztettem hangomat. Egyszerűen imádom! Imádok énekelni, elveszni a lüktető gyors,  jelen esetben lassú, szívszorongató ütemben, valami fergeteges. Magával ragad, s míg el nem halkul az Isteni harsona magánál tart.
A dal lassan a közepénél tartott. A mikrofont leemeltem az állványról, s leültem előbbi helyemre, s ott folytattam az éneklést.
" How could this happen to me?   Hogy történhetett ez meg velem?
I've made my mistakes.   Elkövettem a hibáimat.
Got nowhere to run.  Nincs sehová rohannom.
To night goes on as,  Az éjszaka folytatódik, 
I'm fading away.    ahogyan eltűnök.
I'm sick of this life.   Rosszul vagyok ettől az élettől.
I'm just wanna      Csak sikítani akarok!
scream!
How could this happen to me? "  Hogy történhetett ez meg velem?

Elénekeltem az utolsó refrént. A zeneszó lomhán ért véget. Próbáltam lenyelni a torkomban lévő óriási gombócot, s visszafogni könnycseppjeimet. Nem! Nem, és nem! Erősnek kell maradnom! Nehézkesen megráztam a fejemet, s szememből kicsordultak az első, a legeslegelső könnycseppek emiatt.. Nem akartam, hogy valaha is eljöjjön ez a pillanat, de mégis most itt van.. Hogy történhetett ez meg velem?

1 megjegyzés:

  1. Úr isten Lizi,m mindig tudtam, hogy megtudsz siratni... és és.... és most nem találok szavakat. Mit is akartam írni? Ja igen megvan... Szóval legutóbb mikor vissza olvastam a BL -t akkor megfogadtam, hogy soha többet nem fogsz megsiratni, semmilyen körülmények között. De megint csak te és a könnyeim győztél... szóval gratulálok! :')

    VálaszTörlés

Tudom, a blog befejezett, de ha elolvastad, kérlek hagyj nekem egy megjegyzést. Ugyan úgy nézem nap, mint nap, hátha jön egy új feliratkozó, illetve olvasó!