Előszó.

Előszó.

*Liam szemszög*

Mint minden ember, én is követtem el hibákat. Játszottam kiskoromban az ártatlant anyukám előtt, csak, hogy ne én kapjam a büntetést, kirúgtak az iskolából verekedés miatt, óvodában megtéptem egy kislány haját, azóta sem hajlandó megbocsátani, és mentem a saját fejem után.

Ezek mind csak kis, jelentéktelen hibák . Életem legnagyobb hibáját akkor követtem el, mikor a családom ellen fordultam, egy lány miatt, aki csak játszott velem.

A szüleim, a testvéreim, a nagynéném, a nagybátyám, az unoka testvéreim. Egyszerűen elfordultak tőlem, ahogy én is tőlük, szinte hátat fordítottunk egymásnak, mintha ismeretlenek lennénk ... rossz volt, szörnyen rossz, de nekem ez a lány jelentette a világot (abban az időben).Mára már tudom, hogy csak eljátszotta a szent kislányt, hogy népszerű legyen az iskolában, azzal a nagy dicsőséggel, hogy kijátszott egy fiút.

Nálunk ez nagy dolognak számít a menők között, és tudni illik, én nem tartozom közéjük, ahogy a bátyám sem.

De térjünk csak vissza a családomra. Mint mondtam teljesen elfordultunk egymástól.Volt olyan, hogy egy hónapon keresztül  nem álltam szóba a szüleimmel, és ha hozzám szóltak flegmán, modortalanul válaszoltam, mint valami közönséges, neveletlen tuskó. Édesanyám szerintem életében nem sírt annyit, mint amennyit akkor, mikor ezzel a lánnyal voltam, de engem nem érdekelt. Semmi  nem érdekel , csak Sonia. Ő pedig, mocskosul elbánt velem.

Ezért is vagyunk itt,  ahol most vagyunk, Mullingarban.Ez a 3.hely ahol a családom letelepedett.

A szüleim Doncasterben találkoztak, és éltek, Louis - a bátyám - születéséig, ezek után Wolwerhamptonba kerültek valami csoda folytán, és megszülettem én is, majd utánam a húgunk Luccie, aztán pedig miattam, csakis miattam elköltöztünk még Angliából is. Így kötöttünk ki Mullingarba.

Mullingarban Louissal megismerkedtünk egy sráccal,  - aki mint később kiderült gitár művész - Niallel. Ez a fiú azzal a hatalmas vigyorával, és vicces nevetésével teljesen összekovácsolt minket Louissal, mert eddig úgy viselkedtünk egymással mintha idegenek lennénk. Így most 2 legjobb barátom van, a bátyám, és Niall Horan.

Hát igen! Az idők változnak!Nem is kicsit...

Ha erre az egészre mondanom kéne egy hasonlatot ezt mondanám: A parányi Ér, eljut a Szent, nagy Óceánba, majd eggyé válik azzal.

Ha egyszer elkezdődik egy színdarab, akkor vége is lesz.Ha egy busz elindul a busz végállomásról, vissza is tér oda.Van, hogy valaki nagyon rajong valakiért, vagy valamiért, egyszer a rajongásnak is vége szakad, ahogy mindennek .

Ezt, talán az emberek tudják a legjobban : Ami egyszer elkezdődik, annak egyszer vége is lesz ...Pont mint az életnek.

Az élet egy nagy verseny pálya, ahol a legjobbak mindig az él mezőnyben vanna , a rosszabbak, pedig sínylődnek. A szerencsések jól élnek, egészségesen, és a szerencsétlenek, talán a holnapot sem élik meg ...Én pedig ... nem tudom eldönteni, hogy hova tartozom, hiszen szerencséből nem sok jutott ki nekem ...

Hát én nem tudom, hogy mit szűrtök ki ebből a kis történet foszlányból ... De ha esetleg megtetszett, akkor várj! Nem sokára lesz itt 1.fejezet is!Hidd el, ezzel is belemarkolok, majd a lelketekbe:D Legalábbis remélem, hogy sikerül elérnem a várt hatást, és mindenkit jóra ösztökélni .