8.fejezet.~Vendégek.

Ismét itt! Köszönöm az előző fejezethez a 4 kommentárt, ne felejts el ITT sem kopmizni a végén!:)Nekem csak jól esnek ezek, ha pozitívak, ha negatívak!:)

Ajánlott zene: Kelly Clarkson - Dark side

8.fejezet.

 Egy hét elteltével a helyzet romlott, nem is kicsit.

2 napja nem bírok lábra állni. Gondolataim zavartak, arcom derűtlen. Csak fekszem az ágyban és meredek magam elé, meg néha a halkan szóló tv-re. Úgy érzem magam, mint valami öreg ember, aki utolsó napjait éli.19 éves vagyok, mégis 99-nek érzem magamat. Szó szerint versenyt futok az idővel.

Állítólag ma vendégeink érkeznek.Valami barátai a családnak... Érdekes, nekem egyik neve sem dereng. Lehet, hogy már a betegség miatt vagyok ennyire feledékeny, vagy mit tudom én.Gondolataim is teljesen össze vannak kuszálódva, őszintén már én sem tudom, hogy mit miért gondolok, és teszek.Olyan vagyok, mint egy élő holt. A nagypapám sincsen ennyire rossz állapotban mint .. én, pedig Ő már 80 éves.

Visszatérve ezekre a kedves vendégekre, kicsit félek, hogy mit fognak rólam gondolni.

Mi van , ha Anyu elfelejt nekik szólni rólam, és azt hiszik valami  elmebeteg vagyok?

Pár perc elteltével az ajtó kinyílt és belépett rajta Anyu , és 3 idegen ember.Egy nő , és két gyerek egy lány, és egy fiú. A lány  15-16 évesnek nézett ki, haja fekete volt, arca mogorva, undorodva nézett rám.A fiúnak szőke haja volt ami oldalra el volt zselézve , arca mosolygott, tökéletes ellentéte volt a lánynak.

- Ez ki? - kérdezte fintorogva a lány Rám mutatva.

- Sarah! - szólt rá erélyesen a nő. - Viselkedj!

- Jól van! Bocsánat , Én nem tudtam , hogy fogyatékosok is laknak itt!Inkább kimegyek , még rám támad.

- Légyszíves Maria neveld meg a lányodat, mert esküszöm megtépem - szorult ökölbe Anyukám keze  a nőre nézve,- akinek mint kiderült Maria a neve - és idejött mellém.

Végig simított arcomon, majd megpuszilta.

- Hogy vagy Drágám? - mosolyodott el.

- Miért kérdezi ezt mindenki? Nem látszik? Jól vagyok! Kirobbanó formában ...

- Jaj Kincsem - fogta meg a kezemet, és sajnálkozva nézett rám.

- Szóval Te vagy Liam, ugye? - jött közelebb a Szőke fiú. - Én Aaron vagyok! - nyújtott kezet mosolyogva.

- Szia! - rázta  meg a kezét - Én felállnék, de most nem éppen vagyok olyan állapotban, hogy ezt megtegyem.

- Semmi baj ! - rázta meg a fejét mosolyogva , majd hátrébb állt , és hagyta , hogy Maria álljon a helyére.

- Szervusz Liam ! Én Maria vagyok, Ő itt a fiam Aaron, és az a bunkó pedig a lányom Sarah, kérlek ne haragudj rá - magyarázott nagyban Maria, de Aaron közbe szólt:

- Szegény kicsit kettyós - bólogatott beletörődve a dolgokba - Agy beteg szegény, fogyatékkal élő - rázta a fejét - Túl sokat szív a barátnőivel - röhögött fel.

- Aaron - szólt rá figyelmeztetően Maria.

- Most mi van? - tárta szét a karjait.- Én csak az igazat mondom.

- Aha, jól van! - legyintett Maria.-Liam, tényleg ne haragudj a lányomra, neveletlen, elismerem.Nem akart megbántani, hidd el.Majd beküldöm bocsánatot kérni.

- Ne! - vágtam rá azonnal - Nem kell, nem haragszom rá - ráztam meg a fejemet erőtlenül.

Lehet, hogy mégis csak egész jó a lelkem ...

Ez a lány megalázott Anyám, és 2 idegen előtt, egy szavával, én pedig kis haragot sem érzek felé.

Minek haragudjak emberekre? Lassan úgy sem lesz miért, mivel meghalok, Ők pedig élik tovább az életüket. Addig jó, míg engem ér a megaláztatás, és nem azokat az embereket akik méltók még az életre.

én pedig, Isten szerint nem vagyok az, hiszen nekem sorsolta ezt az ütőkártyát, amivel kiüthetem a nyugodt kis életéből a családomat, fájdalmat okozhatok nekik, és gyötörhetem Őket vele.Mint valami sátáni lény ...