Köszönöm! Mindent köszönöm mindenkinek! Igaz, ez a blogom nem volt olyan sikeres mint a többi, de Én nem azért írok, hogy kommentárokat kapjak, hanem mert szeretek, és ezt annyira boldogan- már amennyire boldog lehet egy ember, amikor a halálról ír -, írtam meg!Ebben az egészben, szinte az egész szívem benne van! Nagyon sok munkám, és töprengésem van mind ebben.
Minden fejezetnél amik voltam mindig volt 13-16 tetszik! Ez már azért valami! Mondjuk ahhoz képest, hogy a másik blogomban 125-en szavaztak oldalt, ahhoz képest édes kevés... De tudjátok mit? Nem baj!
Reménykedem benne, hogy egyszer valaki rátalál a blogomra! Megosztja egy csoportban, és azt mondja: Ez már valami! ~ Titkos vágyak ...Bocsi, ezt muszáj volt elmondani!
Akkor, most közlöm még egy titkos remény sugaramat: Azt remélem, hogy sikerül megsiratnom titeket a végén!
Így mindenkit arra kérek, hogy kötelező módon , MINDENKI HALLGASSA AZ AJÁNLOTT ZENÉT OLVASÁS KÖZBEN(!).
Ajánlott zene: Listen to Your Heart. <<<------------- Fontos, hogy megnyisd, és meghallgasd olvasás közben!
U.I.: Utolsó fejezet, így megjegyzéseket bőven várok az egész történetről!
*Louis szemszög*
Harry-vel eljöttünk egy Starbucks-ba kicsit feloldódni, és egy jó kávét inni.Hát mit ne mondjak, nekem nem sokat segített egy forró kávé sem.
Az asztalra hajtottam a fejemet, és próbáltam pozitív dolgokra gondolni.
- Louis! - érintette meg a vállamat Harry . - Hidd el minden rendben lesz!
- Harry! Én összeomlok , ha Liam , ha Liam ... - próbáltam kimondani azt a szót, de nem ment.Még magamban is nehezen ...
- Semmi baja nem lesz! - biztatott tovább.
- Remélem - motyogtam elfúló hangon, majd kinéztem az ablakon. A városban a nagy piros buszok szállították utasaikat, a gyalogosok rohangáltak, jobbra - balra, az emberek telefonáltak. Folyt az élet, mint minden nap, minden olyan szokványos volt, mégis kétségbeejtő.
Hirtelen csörrent meg a telefonom, mire Én kisebb szívrohamot kaptam. Azonnal előhalásztam a zsebemből, és megnéztem az sms-t ami Anyutól jött.
Ez állt benne:
'S.O.S'
Tudtam , hogy valami nagyon nagy baj van.
Azonnal felugrottam , és rohantam ki a kávézóból. Harry csak bambán nézett utánam.
Ebben a pillanatban semmi nem érdekelt, csak az, hogy minél hamarabb haza érjek.
Olyan érzésem volt, mintha versenyt futnék az idővel.
Beugrottam az első taxiba, és rögtön rá rivalltam, hogy siessen, mert vészhelyzet van.
Amint a házunk elé ért a sofőrhöz vágtam pár dollárt, és hanyat - homlok rontottam be a házba.
A nagy sietségben még a bejárati ajtót is nyitva hagytam.
Rekord idő alatt értem haza, mindössze negyed órás utat csináltam a fél órásból.
Berohantam a nappaliba, és ledobtam a kabátomat, a cipőmet, majd rohantam is Liam szobája felé.
Kopogás nélkül rontottam be.
A szobában a reluxán keresztül fény szűrődött be, az Én beteg testvérem betig mozdulatlanul feküdt az ágyon.
- Anyu, ugye? - szólaltam meg félve a csalódástól.
- Nem, persze, hogy nem, de nagyon rosszul van - Anyu Liam kezét szorongatva ült az ágya szélén.
Liam arca izzadt volt, sápadt, és nagyon sovány, arccsontjai kiálltak helyükről.
Szinte sírni tudtam volna ettől a látványtól. Mi lett ebből az életvidám fiúból?
Liam székét az ágy mellé húztam, és megfogtam a másik kezét.
- Liam - szóltam hozzá halkan, mire felém döntötte fejét, pislogott párat majd kinyitotta a szemét.
- Lou , Lou , Louis - mondta ki a nevemet akadozva.
A levegőt nehézkesen vette, és egyre ritkábban.
- Egyedül hagylak titeket - mondta Anyu , majd még egy puszit lehelt Liam arcára, majd végigsimított rajta, és kiment.
- Louis - suttogott ismét Öcsikém. - Niallnál van - kezdett bele, de nem bírta folytatni, majd vett még egy hatalmas levegőt - Niallnál van a vég.. végrendeletem - nyögte ki végül, mire nekem a szemeim, szinte kiestek a helyéről.
Végrendelet ... azért nem gondoltam volna, hogy ennyire felkészült.
- Nem, Liam nem! Nincsen semmiféle végrendelet! - mondta esdekelve, majd magahoz öleltem a kezét.
- De van - nyögte .
-De Liam, nincsen! - szóltam rá kicsit erőteljesebben a kelleténél. - Minden rendben lesz! Te meg fogsz gyógyulni, ezt is túléled, mint minden mást.
- Louis, nem, - felelte, mint valami suttogás . - Ebből már semmi nem lesz ...
- Liam nem teheted ezt! - szorongattam gyenge kezét.
- Lou, én tudom, hogy nélkülem is menni fog - és még egy utolsó nagy levegőt vett, majd szinte csak el lehelte - Szeretlek - mondta ki, mire nekem a szememből előbújtak a sós könnycseppek, és mint a Niagara vízesés folyni kezdtek.
- Nem, Liam ! Nem ! - zokogtam - Nem ! - mondtam, majd felpattantam, és nyakába kapaszkodva sírtam - Nem, ez lehetetlen.
Nem halhatott meg , Én,én .. nem bírom.Testvéremet magamhoz ölelve tartottam , és sírtam , sírtam, mert tudtam, hogy elment . Elment egy jobb helyre, ahol talán újra nyugalomra lelhet.
Ahogy most itt állok, és kistestvérem élettelen testét szorongatom lepereg előttem minden pillanatunk, gyerekkorunktól kezdve, minden rossz és jó megnyilvánulásunk egymás felé, minden egyes boldog és szomorú pillanat. A kezeim közé vettem arcát, és végigtekintettem rajta.
A száján egy mosoly ült , egy valódi mosoly, egy olyan mosoly ami örökre az agyamba forrt .
Ezt a mosolyt még egy amnézia sem felejtetné el velem, úgy beleégett az agyamba.
[...]
Elveszteni egy olyan ember akiért bármit megtennél, szinte olyan, mintha a pokol mély bugyraiban, maguk az ördögök szurkálnák a fenekedet a vasvilláikkal.Egy törés az életben, amit túl kell élni.
De bennem egy világ tört össze!
Meghalt a kisöcsém - tudatosult bennem a szomorú gondolat.Nincs igazság ezen a rút földön.
Mindig azok halnak meg, akik igazán megérdemelték volna az életet.
Liam számomra pótolhatatlan, egy becses drágakő, amit már sosem szerezhetek vissza, mintha maga az ördög lopta volna el Tőlem, és a pofámba nevetett volna , ily undorító módon : Nyertem - nevetett a gonosz lény.
Természetesen nem vagyok bolond , ez mind csak a képzeletem szüleménye.Legalábbis az ördögös példa ... viszont Liam, Liam már sosem jön vissza.
Viszont van három dolog amiben biztos vagyok:
Az első, hogy Liam a mennybe került az angyalok közé.
A második az lenne , hogy kistestvéremet soha senki nem tudja pótolni, és elfelejtetni velem.
a harmadik pedig, egy olyan dolog amit büszkén fel fogok vállalni.
Nekem Liam a példaképem marad mind örökké.
Az a kitartás, amivel Ő a végsőkig rendelkezett, csodálatra méltó. Küzdött a vég ellen, de sajnos vannak olyan történetek ahol a rossz nyer .. és talán a miénk is ilyen.Ezt a csatát a halál nyerte, mint oly sokszor már a kerek világon.
Soha nem gondoltam erre, sosem mertem belegondolni ebbe, bíztam benne, hogy Liam túléli, és újra helyre jön az életünk, de csalódnom kellett.
Liam megbukott a vizsgán, ez nem az Ő 'napja' volt.
Én elvesztettem a kisöcsém, Luccie a bátyját, Anya és Apa a fiát, Harry, Niall és Zayn pedig egy tiszta szívű legjobb barátot ...
[..]
Amikor egy hete kijöttem Liam szobájából, a világ mintha beszürkült volna. Könnyeim fátylán keresztül láttam mindent.
Az egykor zöld lombú fák, és bokrok nekem már sosem lesznek olyan zöldek mint régen, azok a szép piros emeletes buszok London utcáin, sem lesznek már olyan pirosak ...
Olyan volt minden Liam nélkül, mintha egy új, egy teljesen új, és más világba kerültem volna, ahol a zöld fű már elszáradt, a bokrok meztelenül ácsorognak, a fákkal együtt a parkban.A gyerekek a játszótéren hangtalanul játszanak.
Mikor Liam szemében kihunyt a fény mintha minden állat elhallgatott volna az erdőben, s majd pár percre rá gyásznótára zendítettek a madarak, s a szél sem süvített volna olyan erősen, mint általában.
Minden tompa és erőtlen lett ...
Úgy éreztem, hogy engem már semmi nem tud felvidítani, úgy éreztem, hogy Én már soha többé nem tudok mosolyogni. Elvesztettem a testvérem, a barátom, a lelkem másik felét ... viszont, egy valamiben biztos vagyok! Egy gyémántot vesztettünk el aki a szívünkben örökre fiatal marad ...
Pont mint abban a dalban .. Forever young ...
Utószó.
[..60 év múlva..]
A nyikorgó hintaszékben lassan ringattam magamat , fel s alá , fel s alá.
A kandallóban a tűz halkan lobogott , s lángjába nézve gondoltam vissza egykori életemre.
Liam halála után egy hónappal bejelentettük , hogy a One Direction hivatalosan is feloszlott.
Egyikünk sem akarta Öcsém nélkül tovább csinálni, Ő hozzánk tartozott, és nélküle, nem volt már kerek az ötös fogat.
A világ összes tinilánya gyászolt.A hírekben is többször bemondták, hogy az iskolák tele vannak gyászoló tinikkel, s voltak akik öngyilkosok lettek a hatalmas rajongás miatt.
Sokszor gondolkodtam el azon , hogyha Én, Louis Tomlinson túléltem, hogy elvesztettem a legkedvesebb testvéremet, és nem lettem öngyilkos, akkor ezek a lányok miért?
Miért tették tönkre a saját életüket, és családjukét?
Megérte?Szerintem nem.Elég volt nekem és családomnak szenvedni.
Luccie-nak is megfordult a fejében ez a marhaság, de épp időben értem haza aznap, mikor öngyilkosságra készült.Egy borotvával akart véget vetni életének azzal az okkal, hogy Ő megbántotta Liamet halála napja előtt , és nem bír ilyes fajta bűntudattal tovább élni.
Éveken keresztül szenvedtünk elhalálozott testvérünk hiányától.Volt, hogy felmentem a szobájába, és beszélni kezdtem hozzá, hátha válaszol.Anya néha bolondnak is titulált, de nekem megérte.Megnyugtatta a lelkemet.
...
Felálltam a rozoga hintaszékemből, és a fejemre húztam a sapkámat , majd egy kabátot vettem fel.Kiléptem a ház ajtaján , és a temető felé vettem az irányt.Az őszi napsugár kellemesen perzselte a bőrömet , egy kis szellővel megspékelve.Magabiztos léptekkel mentem a temető felé.
Mikor odaértem kitártam a nagy vas kaput, és beléptem rajta. Egy vad szellő csapott az arcomba, s megéreztem egy fűz kellemes illatát. Elindultam a sok sír között pontosan tudtam, hogy hol van Liamé. Pont a temető közepén , ideális hely volt.A sír mellé léptem, és végig simítottam rajta.
Újra egy emlék lobbant fel az agyamban ...
Talán 10 éves lehettem, mikor egyik nap kimentünk egy parkba játszani, ahol minden délután lányok gyülekeztek, és traccs party-t tartottak.
- Louis! Gyere már - Egy huncut kuncogás , és Liam már sehol sem volt.
- Megyek, várj meg! - kiáltottam az élet vidám kisfiú után.
- Akkor te meghúzod Lottie haját , én pedig lekamerázom, hogy visítozik veled! Felmászom a fára - mondta bugyuta ötletét , és már meg is indult egy kamerával a kezében.Lottie egy iskolába jár velünk.8. osztályos , és minden fiú belé szerelmes.
Vigyorogva Lottie mögé léptem , és rántottam egy jó nagyot a haján.
- Áúú - sikított fel a lány. - Mit csinálsz, Te? Neked jól esne ha a hajadat tépnék? - kiabált velem , mire Én megszeppenve néztem fel a fán ülő Liamre. Aki csak rám vigyorgott, és jelezte megvan a felvétel.
- Bocsi, véletlen volt! - mondtam, majd odaszaladtam ahhoz a fához, ahol Liam éppen leugrani készült.Mikor lejött a fáról, az orrom előtt kezdte lengetni a kamerát.- Nagy hangja van a csajnak! - kuncogott, majd egymás mellett elégedetten indultunk haza.
Ennyi év után is képes vagyok, így emlékezni minden egyes pillanatunkra.Ez egyrészt jó, mert tudom, hogy nem vagyok feledékeny öreg ember, másrészt pedig szörnyű, mivel ahányszor rá gondolok elkap egy földöntúli érzés.A boldogtalanság, és átadom magam a szenvedésnek, újra, meg újra.
Ebben a pillanatban nem törődtem erős derékfájásommal, fogtam magamat, és a sírkő szélére ültem.
Végigsimítottam a kőbe faragott kis képen.Ismét jött az a várva várt érzés ...
Boldogtalanság ..
Ráncos arcomon legördült egy könnycsepp.Még mindig képes vagyok sírni ha rá gondolok.Mert egyszerűen sosem tudtam, és már nem is fogom magam túltenni Liam halálán..
Elveszteni azt, aki a testvéred volt, akiben megbízhattál , mert megőrizte minden titkodat, aki melletted volt rossz pillanataidban, aki átsegített szorult helyzeteiden.Mi történik akkor amikor elmegy? Amikor egyedül hagy ebben a törvénytelenségekkel teli világban? Mi van akkor amikor végleg elveszted? Hát én megmondom! Az a nekem már nagyon jól ismert érzés, a boldogtalanság ...
Az a boldog mosoly amit halála napján felvett az arca , még mindig itt él az agyamban, én már 60 évvel ezelőtt megmondtam, semmi, és senki nem tudja kitörölni azt a gyönyörű mosolyt az emlékeim közül.
Utolsó szavai még mindig olyan tisztán csengenek a fülemben, mint sok évvel ezelőtt..
" - Lou, én tudom, hogy nélkülem is menni fog - és még egy utolsó nagy levegőt vett, majd szinte csak el lehelte - Szeretlek ! "
Nem hiába mondják : A múlt rejt , de a szív nem felejt!
Vége
Ha vége az ajánlott zenének, ez a másik zene amit ide gondoltam :')
Gondoltam megjegyzem még itt a végén, ha sikerült a tervem, és sírtál, akkor jó, mert ÉN kimondom(!), igenis sírtam! Sőt, mondhatni sírva aludtam el magától ennek a gondolatától is!
Köszönöm, hogy végig olvastad, rendes vagy!
Lezárásképpen ezt üzenem neked :
Sírtam végig :'(( ♥
VálaszTörlésés igen..harmadszorra is elsírtam magam..:') annyira szép és szomorú :) ..
VálaszTörlésvagy 10x elsírtam magam rajta.... nagyon szép és érzelmes lett:)
VálaszTörlésLizi úristen! :O miután elolvastam bezárkóztam a wc-be és fkb fél órán át sírtam.... annyira beleéltem magam,.... eza blog, egyszerűen fantasztikus volt, remélem még sok írásodat olvashatom :)
VálaszTörlésVegigsirtam! :'(
VálaszTörlésúúúristen Lizi.. a számtól alapból sírni szoktam de most szinte zokogok. elképzeltem az egészet, teljesen beleéltem magam és úristen. nagyon-nagyon jó lett, annyira szép és szomorú és még mindig a hatása alatt vagyok. Nagyon imádom az összes blogodat és mindet olvastam már és amikor úgy gondolom már nem tudsz újat mutatni bebizonyítod hogy de. fúú. nagyon szépen köszönöm, hogy megírtad. nagyon imádlak <3
VálaszTörlésmost megbőgettél komolyan.. lizi............. köszönöm az élményt, imádtam a történetet, de valamilyen szinten utáltam is, mert ez az érzés... borzalmas.. borzalmas még belegondolni is :((((( de nagyon ügyes vagy komolyan, és imádlak én drága uram <3
VálaszTörlésÉn mindig úgy vagyok, hogy nem sírok...soha nem sírok egy filmen se...de ez, ez most megsiratott....rég potyogtak ennyire a könnyeim...ez annyira...szép, meg tetszik bár nagyon szomorú...de ritka esetek egyikéhez tartozik, amikor valami szomorú tetszik....ez egyszerűen leírhatatlan...most itt törülgetem a könnyeim...ennél jobbat nem hinném, hogy lehetne olvasni...te az írói pályára vagy szánva...most hálás vagyok az életnek, hogy valami ennyire jót olvashattam..és hogy ebben a történetben részem volt...csak így tovább, te még egy nap nagy író leszel <3 <3
VálaszTörlésén nem merem elolvasni mert félek hogy bőgni fogok 3 napig de az utószót elkezdtem és már akkor majdnem sírtammm :'((
VálaszTörlésAz egesz tortenetet vegig sirtsm
VálaszTörléssikerült a terved: végigsírtam....:'(♥♥
VálaszTörlés.
VálaszTörlésEgyszerűen nem tudom abba hagyni a sírást...annyira átütő és hiteles volt a történet...és hát a befejezés...már egy százas papírzsepit telebőgtem az tuti :'( annyira rossz,hogy meghalt...és belegondolni abba,hogy ilyen bárkivel megtörténhet :/ nagyon jól leírtad ezt az egészet és az érzést, ami ezután következik :( nagyon jó történet volt
VálaszTörlésÉn is sírtam.. :( Nagyon szomorú rész lett, de bármilyen nehéz elfogadni, egyszer eljön ez a nap is.. :(
VálaszTörlésBasszus, sikerült megsiratnod.. megint,mint idáig minden fejezete sírtam..:( úgy írtam volna hogy már alig várom a folytatást,de sajna már nem lesz,mert vége :’(
VálaszTörlésnagyon szép búcsú volt ez a blogtól..:) és remélem hamar hozol nekünk egy új sroryt..!:) teljesen bele tudtam élni magam,nekem is vannak testvéreim és én sem tudnám elképzelni nélkülük az életemet,igaz néha mi is összeveszünk és mondunk olyan szavakat amiket nem gondolunk komolyan,de azért mégis szerettem őket!:) de te a történetet tökéletesen letudtam írni,hogy milyen fontos a testvéri szeretet,a család..:) köszönöm,hogy ilyen szép csodában volt részem! fantasztikus író vagy ezt soha ne feled..:)♥ sajnos mindig eljön a vég,minden egyszer elkezdődik és egyszer véget ér! köszönöm hogy egy csodát alkottál! xoxo :)
Igen, sírtam.. elképesztô vagy.. :'|
VálaszTörlésEn nem sirtam hanem ZOKOGTAM!:(
VálaszTörlésés megölted.:'| és tényleg sírtam...:// gyönyörű és elgondolkodtató..
VálaszTörlésVégig sírtam!:( Egyszerűen gyönyörű! Komolyan! Hatalmas tehetséged van, imádtam! :)
VálaszTörlésSzerintem nincs olyan, aki nem tud sírni ezen. Olyan szomorú. :(
VálaszTörlésbevallom az egész blogot végig sírtam..:( kevés emeber tud megsiratni de neked sikerült!
VálaszTörlésVégig sírtam..:|Nagyon imádom a blogjaid, és ahogyan írsz!:)
VálaszTörléshttp://onedirectionboyswithme.blogspot.hu/ <----- nézz be, van itt valami számodra :)
VálaszTörlésistenem! ma...ma hajnalban kb. 1 körül kezdtem el olvasni és bőgök nagyon! percekre meg kellett állnom mert nem láttam semmit a sok könnycsepptől. csak gratulálni tudok hogy ilyen ügyesen írsz :) igaz hogy szomorú, de egy csomó mindenre tanít ami fontos. nagyon nagyon ügyes vagy! :)
VálaszTörlésez egyszerűen csodálatos volt annyit sirtam hogy már a fejemet tudnám a falba verni úgy fáj :) nagyon jól irsz :D ♥
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm Mindenkinek!!!!! :)))
VálaszTörlésElmondom nektek, hogy nekem ez az eddigi életem legkedvesebb blogja :) Annyira szerettem írni! : Sőt, imádtam!! :)
Még egyszer köszönöm ..
xx L.T.P~
Hát általában nem szoktam elérzékenyülni , de az elejétől fogva minden fejezetet végig bőgtem.Nagyon szép lett!! :)
VálaszTörlésMost csak az utolsó fejezetre jutott idő,de az is megsiratot. Nagyon jól leírtad,és az ötlet is nagyon jó. A megfogalmazás pedig az én szemembe is könnyeket csalt. Gratulálok :)
VálaszTörlésVégig sírtam az egész fejezetet://
VálaszTörlésCsodálatosan írsz:))♥
Én már a címnél elsírtam magam.....a fejezet pedig csodálatos lett!:)
VálaszTörlésNagyon szépen fogalmaztad meg az egészet!!♥ xxx
Szia Lizi!
VálaszTörlésTudom, hogy a blognak már régen vége van de még a mai napig rendszeresen elolvasom ha egy kis magányra van szükségem vagy éppen rossz a kedvem. Van, hogy beülök a gépem elé, betakarózok, előveszem a 100-as zsepit és elkezdem olvasni a blogot. Néha egymás után többször is, egészen addig amíg el nem fogynak a könnyeim. Na igen, ez már tehetség. Most mondja valaki, hogy nem vagy jó író (Ne érts felére! A többi blogodat is szeretem). Ha valaki ezt mondaná én esküszöm és megmutatom neki, hogy mi az igazán rossz. Szeretném még egyszer elmondani, hogy amint olvastam hatalmas a szókincsed és tényleg, őszintén ki tudod fejezni magad úgy, hogy a blogod olvasói és mindent átérezzenek ami le van írva. Ehhez nem kevés tehetség kell. Én már most megmondom neked, hogy belőled még nagy író lesz egyszer. Bocsánat ha kicsit értelmetlen a komment vagy valamit sokszor leírtam de még az olvasás utáni sokk alatt vagyok - amit megjegyzem már vagy huszadjára élem át amióta vége a történetednek - és így kicsit nehéz értelmeset alkotni. Köszönöm, hogy megírtad. Egy Istentől kapott ajándék nekem mert mindig megnyugtat az olvasása. Köszönöm...
Love, ZiZi.
Mindenkinek nagyon szépen köszönöm, az aranyos kommenteket! el sem tudjátok hinni, hogy mennyire jól esnek! <333
VálaszTörlésxx Lizi.
Aztaa....nekm tényleg meghalt a testvérem, és pont ugyan ezeket éreztem, annyi kivétellel, hogy újra életvidám lettem:)
VálaszTörlésde iszonyatosán jól írsz! Komolyan!:))
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésHellóka!
VálaszTörlésAhogyan kértél végig olvastam a történetet, noha régebben is gyakran beleütköztem a blogba, de sosem mertem elolvasni, mert tudtam, hogy ez nem a happy endes blogokhoz tartozik. Ami kicsi vicces, mert bár én szívesen írok szomorú történeteket, de elolvasni őket rengetek lelkierőmbe kerül.
Mindenesetre most itt vagyok, hogy leírjam a véleményem.(:
Őszintén szólva a történet úgy, hogy szigorúan véve One Direction fanfiction nem igazán...úgymond nem igazán nyerte el a tetszésemet. Túl sok volt a történeted és a valóság közti különbség, viszont mint egy mondhatni különálló történet tetszett.(:
Azt kicsit furcsálltam, hogy Liam noha egész idő alatt azt mondogatta, hogy meg fog halni és nincs tovább, mégis olyan fényben lett feltüntetve, mint aki az utolsó pillanatig is küzdött. Ez eléggé ellentmondásos lett, mert számomra nem igazán az jött le a cselekedeteiből, illetve gondolataiból, hogy tényleg harcolt volna a betegség ellen. Sőt, eléggé pesszimista volt.
Mindenesetre kellemes, mégis szomorú történetet sikerült számunka alkotnod. Örülök és köszönöm, hogy olvashattam!
Xoxo.Bri.
Huh... ez, ez igazán eredeti. Boldog múltból, küzdelmekkel teli jelenen túl egészen a szomorú jövőbe lehet tekinteni, bár az egész történet a jelenben játszódik én mégis így tudnám leírni. Az ötlet csodálatos, megható és eredeti, mint már írtam, és a végkifejlet? Az pedig bámulatosan elképesztő lett. Az egyik valaha volt legjobb olvasmány, hisz rövid ami sokak számára jó (de vannak akiknek rossz), érzelmekkel teli, a fogalmazás érthető és mégis van benne valami ami kicsit többet ad az érzelmekből, ezért is kiváló, mert át lehet élni. Az elején mosolyogtam, majd egyre jobban átéreztem a fájdalmat a küszködést a szeretet és a végén pedig már alig láttam könnyektől. Gyönyörűen fogalmazol. Már várjuk, mi olvasók további írásaidat. xxxLexi
VálaszTörlésigen sikerült.végig bőgtem pedig nem vagyok az az érzékeny mindenen sírós típus..tehetséges vagy.:) nagyon jó lett.:) xx
VálaszTörlésSzia.
VálaszTörlésEz fantasztikus lett. Nagyon tetszett, hogy nem egy sablonos történet, ahol jön egy lány, aki összejön valamelyikükkel (vagy többjükkel), és vége, hanem egy teljesen eredeti ötlet, és nem is baj, hogy nem happy endes. Nagyon szépen lett megfogalmazva, úgy írtad le Liam fájdalmait, mintha te magad is éreznéd, így az olvasó is bele tudja élni magát.
Szeretnék gratulálni, és megköszönni, hogy megosztottad velünk.
x Kyara
Nagyon tetszett. Olyan szomorú a vége...már vagy 2 perce folyamatosan bőgők, pedig nem vagyok sírós! Fantasztikusan írsz! Köszönöm, egy élmény volt olvasni! :)
VálaszTörlésSzia! Csak annyit tudok mondani,hogy nagyon gratulálok a teljesítményedhez! Nagyon büszke lehetsz Magadra. Én sem vagyok az a sírós típus,de ennek a történetnek minden egyes részén bőgtem és zokogtam,talán csak az elsőn nem,mert abban még nem sejtettem,hogy mi lesz. A legjobban azok a részek tetszettek,amiben Luccie és Liam beszélgetnek. Azokon bőgtem a legtöbbet. Át tudtam érezni,amiért ordibál Liammal,amikor fáj neki, és ahogyan egy kislány törődik a bátyjával.. Gyönyörűen megfogalmaztad, az egészet. Liam érzéseit. Sokszor írtam blogoknak,hogy a kedvencem,de ez tényleg az lett! Én is köszönöm,hogy részese lehettem ennek. Még mindig a sírás kerülget,ha rá gondolok.
VálaszTörlésMég egyszer köszönöm,és olvasni fogom továbbra is a blogjaidat. :)
Dóri.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésAmikor elkezdtem olvasni, és még csak az 1. résznél tartottam, azt gondoltam úgyis happy end lesz. Aztán rájöttem, hogy nem. Ebben biztos van valami furcsa csavar, vagy csak talán ez az élet rendje, és ezért írtad így. Mindenesetre nagyon nagyon szép lett. és bevallom, nem sírtam, hanem zokogtam rajta. Imádom az 1D-t és még belegondolni is rossz ebbe az egészbe. Gratulálok az írásodhoz... :')
VálaszTörlésúúriiteen....:(( ügyes voltál. :)
VálaszTörlésszia :) remélem attól hogy már vége a blognak még elolvasod a hozzászólásomat :) nagyon tetszik a blogod, és az összes többi is :) én is elsírtam magam, és tanultam egy nagyon fontos dolgot: a betegség nem válogat, bárki járhat úgy mint Liam, és ha ez velem történik, nem szeretnék úgy visszagondolni az életemre hogy kimaradt belőle valami. Köszönöm hogy olvashattam a blogod! <3
VálaszTörlésDrágám! Nem tudtam aludni, és a barátnőm ajánlotta a blogot, így nekivágtam. hát ha edfig nem aludtam ezután nem fogok... rendedrn bőgök. imádtam. nem rég halt meg az unokatestvéreim nagymamája szintén rákban és ő jutott eszembe és az hogy ez bárkivel megtörténhet. tökéletesen megfogalmaztad az emberi élet múlandóságát. belőled író kell hogy legyen! boldog vagyok hogy elolvashattam a mestermunkádat KÖSZÖNÖM !!!! <3333333
VálaszTörlésSzia! Elsőre még oké. 2.ra nem vészes. De az hogy már a 3. alkalomnál is sírok az már valami. :)) a 2. fejezettől kezdve a 8. fejezetig könnyeztem. A 9. és a 8. fejezetnél már patakokban folytak a könnyeim... HIHETETLEN ahogy írsz. Ahogy megfogsz és elrepítessz abba a világba. Érzem a fájdalmaikat. Főleg Liamét majd az utolsóba Louisét. Csak gratulálni tudok, hogy egy ilyen nehéz témát így megtudsz írni. ;))
VálaszTörlésén sirtam az utolso résznél már az elején mert sejtettem hogy meg fog halni :(
VálaszTörlésRemélem örülsz!
VálaszTörlésNagyszerű lett a tragikus vég ellenére!
Az elején nem sírtam, na de aztán pár másodpercre sikerült előhoznod belölem a sírást. annak ellenére, hogy egy teljesen másfajta zene ment a fülembe -tabletről nem engedte közben a youtubeout- elsírtam magam kétszer, mikor megállt, olvastam tovább és folytatódott.
Nagyon jo volt az összes rész! Rövid sztori lett, de nem volt rajta mit huzni..
Great Job!
Csumezz, Bubesz Grimes. xx
Végigsírtam az utolsó 2 részt :'(♥ Nagyon-nagyon jó lett :) :( Még belegondolni is szörnyű, hogy ez bekövetkezhet :( De nem manapság! Azt nem engedjük majd 100 év múlva...! :)
VálaszTörlésMegkönnyeztem...Ez nálam nagy szó. De imádtam is. Nem lehet minden sztori Happy end. (:
VálaszTörlésHogy tehetted ezt????? :') Elejètöl a vègèig sírtam! NEM zokogtam! Nagyon jól irsz!! nem sírtam ennyit màr fèl ève! Remèlem az íràsnàl maradsz mert nagyon ügyes vagy!! HUH!! Most jòl megsirattàl. :') :')
VálaszTörléshát elérted hogy végig sírjam az egészet! :'( nagyon szép történet :) és már az 5.fejezettől sírtam minden egyes soron...:$ néha olvasni sem tudtam annyira könnybe volt a szemem :) nagyon köszönöm hogy a One Directionnal kapcsolatban ilyenben is lehetett részem..még ha szerencsére ez nem is a valóság! :) nagyon jó lett és ne hagyd abba az írást mert van hozzá tehetséged!! :)
VálaszTörlésNagyon szomorú történet, de épp ezért olyan jó és egyedi. Sajnálom, hogy vége :) Várom a következő blogodat Lizi :3
VálaszTörlésVégigsírtam az elejétől fogva az egészet. Nagyon jó, és ahogy az egészet leírtad, a gondolatait, meg minden.. és még most is sírok... Nagyon jó.!
VálaszTörlésUr isten! Sose hittem volna hogy egy blogon vagy barmijen irason el tudom magamat sirni... Koszonom ezt az elmenyt! :''''''')
VálaszTörlésIstenem sose hidtem volna h egy blogon vagy barmijen irason el tudom bogni magyam... Koszonom neked ezt az elmenyt :'''')
VálaszTörlésIstenem hogy én menyire sírtam :'((
VálaszTörlésSzörnyű belegondolni hogy ez a nap befog következi(márpedig befog.)
Am imádom ezt a blogot nagyon jól irsz és még mindig hullanak a könyeim igazi tehetsèg vagy
Hát ez a történet egyszerűen fenomenális volt tudom nem most raktad fel de azért írok hogy tudd sokan elolvasták azután is hogy befejezted és én is elmondhatom hogy szó szerint elbőgtem magam rajta hihetetlen jól írsz és a hozzád hasonló írók miatt szeretnék én is egybe belekezdeni remélem majd megsasolod és véleményt is írsz majd róla előre is köszi pusszancs! <3
VálaszTörlésszia! nekem nagyon tetszett és nagyon jó.. :')
VálaszTörlésEgy világ tört meg bennem. Végig sirtam az egészet... Miért halt meg?
VálaszTörlésHogy csináltad? Végig bõgtem! :( szegény Liam! De amúgy nagyon ügyes vagy. Azt hiszem, ezt soha nem feljtem El: "A múlt rejt, de a szív nem felejt." :'(
VálaszTörlésBőgök! Semmi mast nem tudok csinalni mint hogy bőgök. Mar harmadszorra olvastam el az utolso reszt es eg most is elbogtem magam. Imadom a hogy irsz. Es amikor Louis visszaemlekezett...ott mar nem sirtam hanem bömböltem!:D Mindenesetre nagyon jol irsz! Es mar mindegyik blpgodat elolvastam! A "rajongod" vagyok!:) Csak igy tovabb! Mayaxx
VálaszTörlésKöszönöm szépen mindenkinek csajok! Annyira jól esnek a szép szavaitok! :))
VálaszTörlésxx
LTP
Szia, én eddig még egy blogon se sírtam, de ezt az utolsó fejezetet végigzokogtam. A tesóm hüjének is nézett... Am csak annyit, hogy itt jártam: Jöttem láttam sírtam. Nagyon jó lett.
VálaszTörlésCsak most találtam rá a blogodra..igen most.
VálaszTörlésÁltalában befejezett blogokhoz nem szoktam kommentálni de most úgy érzem fontos.Nem szoktam blogokon sírni de ezen szószerint zokogtam...Hihetetlen hogy még engem is akit életembe alig láttak sírni most megsirattál...Minden blogodat olvasom/olvastam és odáig vagyok értük.
XxM
Egyszerűen imádtam! És igen, nagyon sokat sírtam rajta én is...tudod nekem a papám halt meg rákban mostmár két teljes éve, és bár nem álltam annyira közel hozzá, mint egy testvér a testvérhez de így is eléggé át tudom érezni ezt. Szóval csak ennyit: folytasd a blogírást, azt üzenem! �� DorkaXx
VálaszTörlésKöszönöm szépen mindenkinek!
VálaszTörlés