5.fejezet.~ Tettek.

Nagyon köszönöm az előző fejezethez a 6 kommentárt , nagyon jól esett!!:)

Öhm.. remélem , hogy most is kapok pár kommentárt..:) Szülinapi ajándéknak!:) Mert ma van , tudom , hogy közérdekű :DD Bocsi , de ezt muszáj volt megosztani , mert tök jó kedvem van! :)

Akkor mint mindig ..ajánlott zene : One Direrction - Summer love.

5.fejezet.

Mit sem törődve Louis kérésével az íróasztalomhoz léptem , és előhúztam egy papírt , meg egy tollat.

Úgy érzem , hogy ennek is eljött az ideje...

A papírral a kezembe az ágyamhoz mentem , majd egy mappát vettem magamhoz , hogy legyen valami kemény amin írhatok és nem szakad el a papír.

Soha eddigi életemben nem gondoltam erre.

Sosem gondoltam volna , hogy 19 évesen azon kell törnöm a fejemet , hogy hogyan fogalmazzam meg a saját végrendeletemet.

Egy normális 19 éves , akinek semmi egészségügyi gondja nincsen bulizni jár , éli az életét , Én pedig egy lappal ülök az ágyon,  rákosan , és a végrendeletemen töröm a fejemet.

Egyáltalán nem is értem , hogy ezt a jegyet Isten miért nekem osztotta.Tudom ,voltak rossz húzásaim a múltban , de kinek nem? Minden ember hibázik . Néha elgondolkodom rajta , hogy én valóban ekkorát hibáztam , hogy ilyen kegyetlen büntetés jár érte? Valóban ilyen nagy lenne a bűnöm , amiért halállal kell fizetnem?Nem hiszem , ez talán csak a sors furcsa fintora.az is lehet , hogy Isten hibázott . Nem , az lehetetlen , hiszen Ő Isten , Ő sosem hibázik.Okkal adta nekem ezt a kártyát , ami számomra sajnos érthetetlen marad , talán halálom napjáig.

Remegő kezembe emeltem a tollat , majd lassú mozdulattal a papírhoz érintettem a tollat , és írni kezdtem. A lap , csak úgy sercegett a toll alatt.

Az A4-es lap mind a kettő oldalát teljesen teleírtam a gondolataimmal , azt hiszem sikerült elég hivatalosan fogalmaznom.Sosem voltam egy költő lélek , de talán ez még nekem is sikerült.

Miután végeztem az írással a papír aljára odafirkantottam a dátumot , majd felkeltem az ágyamról , és a polchoz léptem , ahol még az általános iskolai kötelező olvasmányaim voltak.

Fogtam egy könyvet , amiről már a borító is hiányzott , és beleraktam a végrendeletemet félbehajtva.Nagyot sóhajtottam , majd visszatettem a könyvet a polcra , és elhagytam a szobámat.

Ne tudtam , hogy mit csináljak , igazából semmihez nem volt kedvem.

Kicsit elkalandoztam , azon , hogy mit is csináljak , majd végül úgy döntöttem , hogy meglátogatom Luccie-t.

Elcsoszogtam a szobájáig , majd bekopogtam.

- Gyere - hallottam meg unott hangját , mire Én benyitottam.- Liam - lett egy nagy mosoly az arcán.-Hát te?

- Gondoltam meglátogatlak - rántottam vállat , majd leültem mellé az ágyára.- Mi jót csinálsz? - érdeklődtem.

- Bámulom a tvt - tápászkodott fel eredeti helyéről.

- Aha ..

- Hmm ... - Luccie felnézett a polcára , majd odaszökdécselt , és levett egy társasjátékot. - Ugye játszol velem? - villantott egy díj nyertes vigyort.

- Ha szeretnéd - viszonoztam a mosolyát .

Luccie elhelyezkedett velem szemben az ágyon , majd kirakta a táblát.

- Kék vagy piros? - húzta össze a szemöldökét.

- Piros - Kezemet orra alá dugtam , Ő pedig beleejtette a piros bábukat.

Mind a ketten felállítottuk a start mezőre a kék és piros figurákat , majd elkezdődött a játék.

- Na várj - emelte magasba az ujját.- Ha én nyerek egy hétig Louis a csicskám lesz , a te felügyeleted alatt , viszont ha te nyersz , akkor Én leszek a te csicskád egy hétig.

Nem akartam azt mondani , hogy talán meg sem élem ezt a hetet , ezért inkább csak bólintottam egyet , majd folytattuk a játszmát.

Egy jó 15 perc elteltével Én álltam nyerésre.Nem tudom , hogy Luccie , most direkt hagy nyerni , vagy tényleg így hozta a sors , hogy én vagyok előnyben.

- Luccie , gyere kicsit - nyílt ki az ajtó. - Liam! Te mit keresel itt? Még rosszul leszel! Azonnal menj vissza a szobádba! - nézett rám villámló szemekkel Anyu.

- Nem megy sehova , míg vérig nem aláztam! - makacskodott Luccie , majd lépett egyet a bábúval.

- Mi bajod? - értetlenkedett Anyu.- Miért akarod bántani?

- Játszunk - mutogattam a táblára.- Ha befejeztük , akkor visszamegyek - Csak fél szemmel tekintettem Anya felé , aki csak bólintott , majd kiment.

Luccie-val folytattuk a játszmát .

- Nyertem - vigyorodtam el, végre egy kis öröm az életemben.

- Hát ez nem éri - borította fel a táblát tettetett sértődéssel a hangjában Luccie. - Biztos csaltál.

- Valószínű - ráztam a fejemet.- Láttad volna ha csalok , de most nem állok le veled vitázni.

- Hát képzeld én sem veled - nyújtotta rám gyerekesen a nyelvét, majd elkezdte összepakolni a játékot.

Miután elpakolta a dolgokat, visszaült mellém.

Pár pillanatig csak nézett rám, majd megszólalt:

- Liam, én nem akarlak elveszíteni - Közelebb jött, és átölelt, úgy szorított magához, mint aki soha nem akar elengedni.A sírás kerülgetett, nagyokat nyeltem, és próbáltam visszatartani a kigördülni készülő sós cseppeket.

- Nem fogsz - hazudtam remegő hangon, majd becsuktam a szememet, és én is öleltem húgomat.

Kis pontok az életemben, mégis ezek jelentik talán a legtöbbet.Nekem egy testvéri ölelés nagyon sokat jelent, így tudják velem igazán éreztetni, hogy szeretnek.